Régóta fontolgatom már, hogy megírom. Most aztán tényleg. Még mielőtt a lecsóba csapnék azonban teszek egy kitérőt, hogy aztán szépen visszakanyarodjak a témámhoz. Mitől változna bármi is itthon, ha csak a kényelmes fotelból üzengetünk? Mindenkinek jól megmondjuk, beszólunk, nevelünk, ítélünk. De általában csak a virtuális világban. Kint az utcán mintha ez már nem így lenne...simán elmegyünk betegek, szemét, és szar mellett. Szemrebbenés nélkül mondjuk, hogy kész nem bírom, itt hagyom a hazámat, mert ami itt van az szar. Szerintem pedig ez az egyszerűbb út, ez menekülés. Elégedetlenek vagyunk, és ezért azt is bevállaljuk, hogy külföldön a képzettségünkhöz képest alacsonyabb munkát végzünk, igaz megfizetik. Igaz, más a közeg. Igaz, itthon semmi se jó és ezen nem lehet változtatni, menni kell.. De arra gondolt-e valaki, hogy az egyén szintjén változzon? Hogyan? Hát összefogással. Ha "A" cselekvés nem vezetett soha sem más eredményhez, akkor miért nem próbálkozunk "B"-vel? Panaszkodás és baromi nagy közöny helyett odafigyeléssel.

Saját magunkra való odafigyeléssel. Indíthatnánk ezzel.

S, akkor itt térek vissza ahhoz, amit szerettem volna írni. A sz@r kérdésköréhez. Kutyásként nem tudom megérteni, hogy te, aki tojsz arra, amikor a kutyád dolgát végzi egy laza, egyszerű mozdulattal lehajolj és összeszedd majd egy szemetesbe juttasd, te szeretsz belelépni a kulába? Szereted, amikor szétfolyik a cipőd alatt, aztán esetleg az irodában egész nap bűzt árasztasz? Nem tudom elhinni, hogy szereted. 

Ezek után pedig csodálkozol, hogy annyian megvetik a kutyásokat, néha már űrlényként és fintorogva néznek rájuk. Miattad megbélyegzik azokat is, akik egyébként összeszedik kutyájuk által elhagyott kis vagy nagyobbacska csomagot. Amerre mi most élünk, szerintem sajnos ők vannak kevesebben. Összeszedem, s miközben lehajolok látom mellette a többieket. Egy talpalatnyi zöldre nagyon sok jut belőle sajnos. Túl sok. Amikor pedig a járdára végzi a dolgát az eb, na azt végképp nem tudom feldolgozni, hogy miért hagyod ott. Nem szép látvány, nem esztétikus, az előbbiekben említett cipős dolgot most nem ecsetelgetném tovább. 

Elvileg szabálysértést követsz el, ha nem teszel eleget ennek az apróságnak, de ahogy látom ezt (legalábbis ezen a környéken Budapesten) nem ellenőrzik. Mi lehet a megoldás? Az egyik az, hogy minden sarokra állítanak egy civil ruhás őrt, aki elsőre figyelmeztet, másodjára büntet. Persze tudom a munkaerőhiány miatt nem találnának senkit, mert ez milyen meló már, de egy próbát megérne. A másik az, hogy szólunk a kutyás társainknak. Nem durván, csak finoman, akár beszélgetve, szépen elmondva. Ez az összefogás. Nem az, hogy mivel amúgy ezeken a zöld területeken eldobált szemétből sincs kevés, azt mondod, hogy hát ez úgyis koszos, egy kaki még bőven elfér. Nem fér el. Légy elöljáró, emelkedj ki a tömegből így. Olyan sok mindent kapsz a kutyádtól, te is megadhatnád neki azt, hogy jobb véleménnyel legyen rólatok a társadalom. 

Van ebben a kérdéskörben még egy megoldandó feladat, mégpedig a kukák, zacskók kérdése. Itt a kertes házak között köztéri szemétgyűjtők alig akadnak. Több kellene belőlük. A legjobb a kutyásoknak szóló, zacskóval ellátott gyűjtő lenne. 

Nem gondolom, hogy ettől az agymenésemtől bármi megváltozna, de ha már pár ember összeszedi holnaptól amit össze kell, megérte.