Leginkább úgy vagyunk a politika meg én, hogy van ő és vagyok én, és szerencsére messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vannak dolgok, amire úgy érzem nincs ráhatásom, felesleges időrabló tevékenység, na ezt is ilyennek érzem, semmi értelme morgolódni, túlagyalni, ha nem tudok/akarok különösebben semmit tenni ellene. Mérlegelni kell, mennyire befolyásolhat egy-egy döntés, mennyire kell, hogy részese legyen az életemnek. De kétségkívül jól csinálja a politika, minden fejben ott akar lenni, uralomra akar törni. Az orrunknál fogva akarnak minket vezetni. Kíváncsi vagyok ki mikor veszi észre ezt. 

Az utóbbi napokban az állatokról szóló törvényjavaslat módosításoktól hangos a média, s ez néhány gondolat megosztására ösztönöz engem is. Nem szeretném minősíteni a javaslatokat, hiszen, ha jól tudom vissza is vonták ezeket, talán kicsit elkapkodták, most "újragondolják". Inkább arról írok, hogy szerintem mik lennének fontosak, hogyan lehetne felelősebb az állattartás itthon.

Az egyik legnagyobb megoldandó feladatnak azt látom, hogy meg kellene tanulni együtt élni. Kutyások és nem kutyások. Mindenki fújja a magáét, de senki nem hallgatja meg igazán a másikat. Mi kutyások is sokban hozzá tudnánk járulni ahhoz, hogy jobb legyen a megítélésünk. Vannak alapvető dolgok, amik betartásával egy sokkal szebb világot teremthetnénk. Igen, lehet, hogy bilibe lóg a kezem, nem baj, hiszek benne. Ha mernénk kezdeményezni dolgokat, és nem a másikra várnánk, akkor előbb-utóbb akadnának követőink. Ha a szomszéd nem szedi össze a kutyakakit, akkor én miért tenném? Mondjuk mert mutathatsz jó példát. Vagy spontán szereted a tiszta és ápolt környezetet magad körül.

Ahogy hallom az állatvédők sem békességben élnek egymás mellett. Pedig összefogással minden könnyebben mehetne. 

Ha már messziről látom, hogy a szembejövő a kutyáim láttán ijedtében azt se tudja hova szaladjon, miért ne fognám meg a kutyát és kerülném ki? Kiabálhatok jó hangosan, hogy nem bánt, ha ő úgy nevelkedett, hogy fél, akkor elég, ha ezt elfogadom. Nem fogja mindenki szeretni az én kis édes kutyáimat.

Sajnos vagy nem, de utcán kötelező pórázon vinni a kutyát. Megteheted, hogy elengeded, de ezért megbüntethetnek.

Ha már úgy sikerült szocializálni a kutyát, hogy ivarérettségére minden más kutyát nyomban szétszedne, próbáljuk meg ezt megelőzni. Ne ettől érezzük magunkat vagánynak, ez egyáltalán nem menő! Neked a kis terminátor a kedvenced, valaki másnak pedig Fifike, akit épp megenni készül. Ha egy kicsit beleképzeled magad a másik helyébe, rájössz, hogy séta végén te is szereted hazavinni egyben a kutyát, meg a másik is. Ha olyan kutyával találkozol, aki pórázon sétál, te is hívd magadhoz a tiédet. Kérdezd meg nyugodtan a gazdit, hogy odamehet-e a kutyád az övéhez. 

Ha alaposan átgondoltad, hogy kutyatartó leszel, legalább 10-15 évre tervezz! Felmerülhet benned a kérdés, hogy mikor vegyünk a gyereknek kutyát? Leginkább azt mondanám semmikor, de ha a gyerek fanatikus, akkor persze nagy eséllyel lesz ő is felelős "kisgazdi". Lehet azt mondod szinte lehetetlen ennyi időre előre tervezni, én meg azt mondom, többször költöztem kutyákkal, sosem volt kérdés, hogy ők jönnek-e vagy sem. Vállaltam őket, így életük végéig gondoskodom róluk. Ha nem látsz ennyire előre, legyél ideiglenes befogadó, vagy járj el egy menhelyre kutyát sétáltatni.

Muszáj pár mondatot írnom az ivartalanításról is. Tévhit, hogy a kutyának legalább egyszer ellenie kell életében. Az egyik kutyusom hat hónapos kora óta ivartalan, köszöni szépen vidám és boldog ma 11 évesen is. Bár ritka fajta, nem erre a célra vettem, és bár nekem gyönyörű, nem tenyészpéldány. Ha csak úgy egyszer pároztatod a kutyád, azt nem tenyésztésnek hívják, hanem szaporításnak. Erről kisregényt tudnék írni, de most nem teszem. Becsüld meg a tenyésztőket és hagyd rájuk ezt a nemes feladatot! Ettől lesz kevesebb kóbor kutya!

Az nem kutyasétáltatás, ha kinyitod a kertkaput és had menjen a kutya isten hírével, majd visszajön. Csak ki tudja, hogy közben kit rémiszt halálra, hol mit csinál. Arról nem beszélve, hogy el is üthetik, ez a kutya számára sem biztonságos. Ez nem felelős állattartás. Így csak a környéket ijeszted meg. Sok bajt megelőzhetsz, ha nem így "sétáltatsz". Na és ha rossz a kerítés, javíttasd meg! 

Adó helyett inkább bevezetnék egy alap engedelmes vizsgát, ami kötelező lenne minden kutyatartónak. Bizonyos időközönként meg kellene újítani, mint a jogosítványt. Egy kérdőív vizsgálhatná azt is, hogy alkalmasak vagyunk-e egyáltalán kutya tartására, és akár javasolna kutyafajtát az életvitelünknek megfelelően.

Erdőkben, réteken és egyáltalán mindenhol ahol szabadon engeded a kutyád, nagyon figyelj rá! 

Nem nagy dolgok ezek, de úgy látom, hogy még nem igazán van rend a fejekben. Egyre többen vannak, akik tudatosan állnak az állattartáshoz. Legyél bátor, kezdeményezz, ne félj különbözőnek lenni. Tűnj ki azzal, hogy úgy tartasz kutyát/állatot, hogy másoknak nem okozol ezzel fejfájást! Kezdődjön úgy az állatvédelem, hogy mi állattartók teszünk érte!

Fotók: saját